***

   Mikor beértem, senkit nem találtam már a folyosón. Mindenki a teremben volt. Így hát fogtam magam, és bekopogtam a 10/A osztály ajtaján, majd nem sokkal utána betoppantam. Minden szempár rám szegeződött, én pedig nagyon kellemetlenül éreztem magam. Szerencsére irodalom volt az első óra, és a tanár úr nem igazán törődik a későkkel. A helyemre iszkoltam, és leültem a padtársam mellé.

   -Miért késtél? –suttogta Ashley, miközben valaki az osztályból egy verset mondott fel éppen.

   -Elromlott az órám…

   -A szokásos! –mosolygott rám a fekete hajú lány.

   Az óra további részén nem igazán szóltunk egymáshoz, inkább figyeltük a versmondókat.

***

   -Legalább valami szépet álmodtál? –kérdezte Ash, miután a csengő jelezte, hogy szünet van.

   -Még hogy szépet-e? Csodás volt! Azt álmodtam, hogy Jack Jackmannel elmentünk étterembe.

   -Hát igen, ha egy híres színészről álmodik az ember, az nem lehet rossz –mosolyodott el Ashley –Juj, juj, juj! Van valami, amiről még nem tudsz. Jack Jackman a mi sulinkba fog járni!

   -Ne viccelj!

   -Nem viccelek! Lehet, hogy az álmod nem csak álom marad?! –vigyorgott rám Ash.

A hátam mögül egy vékony, nyávogós hangot hallottam:

   -Bocsi, nem akartam hallgatózni, de meghallottam. Nem hiszem, hogy Jack pont téged vinne el étterembe… -mondta Elise. Elisesszel nem vagyok jóban. Ő egy amolyan rózsaszín plázacica. Nem az én stílusom.

   -Nem hiszem, hogy Jack a nyafkákra bukik! –vágott vissza Ashley. Elise megfordult, majd elviharzott, mi pedig nagy mosollyal folytattuk tovább a beszélgetést.